A kötőelemek nyomatékvizsgálati módszereinek elve és jellemzői

RögzítőA nyomaték két típusra oszlik: statikus nyomatékra és dinamikus nyomatékra. Statikus nyomaték: az a pillanatnyi nyomaték, amely a rögzítés után a rögzítőelem meghúzási irányú továbbforgásához szükséges, és a nyomatékot terhelés után kell mérni. Dinamikus nyomaték: a rögzítőelem rögzítési folyamata során mért legnagyobb nyomaték csúcs; mind a nyomatékkulcsok, mind az elektromos szerszámok képesek dinamikus nyomatékot alkalmazni, és a dinamikus nyomaték nem mérhető a rögzítőelem meghúzása után, és online kell mérni a dinamikus nyomatékterhelési folyamat során.

A két típusú nyomaték észlelési szabványai egységesek. Három fő általánosan használt rögzítőelem-nyomaték-vizsgálati módszer létezik: a meghúzási módszer (újrahúzási módszer), a jelölési módszer (vonaljelölési módszer) és a lazítási módszer.

1. Meghúzási módszer (újrahúzási módszer)

A meghúzási módszer elve (újrahúzási módszer): Használjon nyomatékkulcsot a stabil erőkifejtéshez és a nyomaték fokozatos növeléséhez (az ütés szigorúan tilos); amikor az anya vagy csavar enyhén forogni kezd, pillanatnyi nyomatéka a legnagyobb (mivel a statikus súrlódás leküzdése szükséges); a forgás folytatása után a nyomatékérték rövid ideig stabil állapotba esik, és a nyomatékérték ekkor a vizsgálatból kapott nyomaték.

A meghúzási módszer (újrahúzási módszer) előnyei: Egyszerű kezelés, de a kezelőnek szakképzettnek és tapasztaltnak kell lennie.

A meghúzási módszer (újrahúzási módszer) hátrányai: a. Lehetőség van másodlagos meghúzásra; b. Nehéz meghatározni az időzítést, amikor a csavar forogni kezd, és szubjektív döntési hiba van; c. Amikor a csavar beindul, a mért nyomatékérték valamivel nagyobb, mint a tényleges nyomatékérték a beszerelés során, így a teszt eredménye általában a magas oldalon van.

Alkalmazási forgatókönyv: Ez a módszer a statikus nyomaték (maradék nyomaték) tesztelésére szolgál, és alkalmas a meghúzási minőség ellenőrzésére az összeszerelés helyén.

2. Jelölési módszer (Vonaljelölési módszer)

A jelölési módszer (vonaljelölési módszer) elve: Ellenőrzés előtt először rajzoljon egy vonalat az ellenőrzött fejére.csavar vagy anyaés a csatlakoztatott test eredeti helyzetének megerősítésére; majd lazítsa meg kissé a csavart vagy anyát, majd nyomatékkulccsal húzza meg az eredeti helyzetbe (a megjelölt vonalak igazodnak); az ekkor mért maximális nyomatékértéket megszorozzuk 0,9~1,1-gyel, és az eredmény a tesztnyomaték értéke.

A jelölési módszer (vonaljelölési módszer) előnyei: A meghúzási módszerrel (újrahúzási módszer) összehasonlítva a vizsgálati eredmény pontosabb; alacsony követelményeket támaszt az üzemeltető műszaki szintjével szemben.

A jelölési módszer (vonaljelölési módszer) hátrányai: A művelet viszonylag körülményes, kilazulásgátló funkcióval rendelkező rögzítőkhöz nem alkalmas.

Alkalmazási forgatókönyv: A tervezők által a tervezés szempontjából megadott nyomaték dinamikus nyomaték, ezért ez a módszer ajánlott a jármű szétszerelési ellenőrzéséhez.

3. Lazítási módszer

A lazítási módszer elve: Használjon nyomatékkulcsot, hogy lassan nyomja meg a vizsgált csavart vagy anyát, hogy fokozatosan lazítsa meg, és olvassa le a pillanatnyi nyomatékértéket, amikorcsavarvagy az anya forogni kezd; a pillanatnyi nyomatékértéket megszorozzuk egy 1,1-1,2-es együtthatóval a vizsgálati adatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján, és az eredmény a teszt nyomaték értéke.

A lazítási módszer előnyei: Egyszerű kezelés, de a kezelőnek szakképzettnek és tapasztaltnak kell lennie.

A lazítási módszer hátrányai: A mért nyomatékérték általában az alsó oldalon van.